|
KOPOR-SHOW LYRICS
"The fear of the world" (2007 Demo)
1. Félve a világtól
2. Requiem
3. Nincs ösvény fel
4. Átkozott fiatalság
1. Félve a világtól
Azt mondják nekünk végünk
Miattuk félve élünk
Nem adott az ég nekünk szállást
Azt mondják õk a törvény
Mindenkit élve elér
Ha nem tesszük meg érezzük súlyát
Csak az a baj , hogy mindenki özvegy vagy árva
Mindenki szép jövõre várna , mert árva...
Sötét éjben élünk
Közel jár már a végünk
Mindenhol mindenkitõl félünk
Sivár táj a lelkünk
Elfáradt már a testünk
de tõllük már semmit sem kérünk
Voltak kik ellen álltak
Voltak kik szembe szálltak
A földrõl eltüntették õket
Lesznek még bátor arcok
Lesznek új harcba szállók
A gyõzelem megrémiti õket
Csak az a baj , hogy mindenki özvegy vagy árva
Mindenki szép jövõre várna , mert árva...
Sötét éjben élünk
Közel jár már a végünk
Mindenhol mindenkitõl félünk
Sivár táj a lelkünk
Elfáradt már a testünk
De tõllük már semmit sem kérünk
Mert félünk
Sötét éjben élünk
Közel jár már a végünk
Mindenhol mindenkitõl félünk
Sivár táj a lelkünk
Elfáradt már a testünk
De tõllük már semmit sem kérünk
Sötét éjben élünk
Közel jár már a végünk
Mindenhol mindenkitõl félünk
Sivár táj a lelkünk
Elfáradt már a testünk
De tõllük már semmit sem kérünk
Mert félünk...
2. Requiem
Sétálok én a temetõben, valakit keresve...
Megtaláltam a nevét, egy síron márványba vésve...
Fejfa áll, önkénytelenül, rátámaszkodom...
Amig nézem vért izzadva, térdre borulok...
Chorus:
Összecsuklok, földre roskadok...
Torz arccal magamra mosolyodok...
Ennyi volt, nem számít, hogy vége, nem kell
Gyász, nem kell, hogy eltemess...
Sétálok én a temetõben, csak megemlékezve...
Megtaláltam a nevem, egy síron márványba vésve...
Fejfa áll, önkénytelenül, rátámaszkodom...
Sírom fölött vért ízzadva, holtan összerogyog...
Chorus:
Összecsuklok, földre roskadok...
Torz arccal magamra mosolyodok...
Ennyi volt, nem számít, hogy vége, nem kell
Gyász, nem kell, hogy eltemess...
Sétálok......Sétálok......Sétálok......Sétálok......Sétálok......Sétálok......Sétálooouuuk...
Chorus:
Összecsuklok, földre roskadok...
Torz arccal magamra mosolyodok...
Ennyi volt, nem számít, hogy vége, nem kell gyász, nem kell, hogy eltemess...
3. Nincs ösvény fel
Elbórit a düh, keserves kinok közt élsz
Õrületbe kerget, hogy pusztitó mágján ne véssz
Fejedet fogva , üvöltesz te az ég felé
Nincs õsvény fel , és te egyre inkább a mélybe mész
Elhagytad az anyád karjait
Álmaid hajszolva hagytad itt
Torz angyal lett az ördögöd
Tükörben az arcod összetört
Úgy élsz sirsz mintha nem sirnál
Kiabálsz mintha béna volnál
Úgy szaladsz mintha állnál
Úgy rohansz mintha béna volnál
Ne kérj, mert úgy sem adnák
Ne adj, mert nincs szükség rá
Úgy élsz mintha meghallnál
Meghallni sincs bátorság
Elborit a düh , mert el lopták fél életed
Visszalopni próbálod és a maradékot is elveszted
Pokol mélyébõl érted nyúl egy démoni kéz,
Eszedet elveszi s te egyre inkább a mélybe mész
Elhagytad az anyád karjait
Álmaid hajszolva hagytad itt
Torz angyal lett az ördögöd
Tükörben az arcod összetört
Úgy élsz sirsz mintha nem sirnál
Kiabálsz mintha béna volnál
Úgy szaladsz mintha állnál
Úgy rohansz mintha béna volnál
Ne kérj, mert úgy sem adnák
Ne adj, mert nincs szükség rá
Úgy élsz mintha meghallnál
Meghallni sincs bátorság
4. Átkozott fiatalság
Mikor már nem érdekel semmi
Csak az hogy ne kelljen haza menni
Mikor már nem érdekel a holnap
Csak egy pillanatra az hogy hol vagy
Mikor otthonról leléptél
Anyád tördelte a kezét
Nem érdekelet az hogy hogy van
Lábad alatt az országút ott van
Menyj tovább, ne térj vissza
Poros kis házadat hagydd a múltban
Menyj tovább, ne térj vissza
Poros kis házadat hagydd a múltban
Mikor otthontól leléptél
Anyád tördelte a kezét
Nem érdekelet az hogy hogy van
Lábad alatt az országút ott van
Menyj tovább, ne térj vissza
Poros kis házadat hagydd a múltban
Menyj tovább, ne térj vissza
Poros kis házadat hagydd a múltban
Menyj tovább, ne térj vissza
Poros kis házadat hagydd a múltban
Menyj tovább, ne térj vissza
Poros kis házadat hagydd a múltban
Menyj tovább, ne térj vissza
Poros kis házadat hagydd a múltban
|
|
