|
ISTEN HáTA MöGöTT LYRICS
"Szokásos Hátborzongató Kora Reggeli Ordítás" (2005)
1. Tömeges vektor bozon kulture
2. A "Földdel egyenlövé"-tetel
3. Tavaszi nemzödüh
4. Méltán
5. Kéjgáz
6. Kanyarodási Ceremónia
7. Hízó
8. Az orionaranyadért
1. Tömeges vektor bozon kulture
Szépen mártsd a lábad meg ott lent a folyónál, hogyha odaér
Tudd, hogy törhetetlenül figyel.
Hidd el, fér a tér alá még bőven igazság,
nem csak az a négy fajta csodaszép, de nem túl jó rassz.
Pótold a pótolhatatlant!
2. A "Földdel egyenlövé"-tetel
Ne nézz hátra, ez csak egy bokor ami ég, amit a földdel tettek egyenlővé.
A körülállók terelik az időt odakünn a mezőn.
Fény, folyasd most rajtam át a szívvel ismételt hőt.
Meg kell férned bárhol, nem csak ott ahol ér fény,
s ne csak a széptől gyógyult termőföldnél.
Ón-szerű álom tekeredik alám kötéllel a nyakán.
Fény, folyasd most rajtam át a szívvel ismételt hőt.
Várj. Számold az ekhót. Nem lehetett az a szám olyan közel ahhoz amit mondanál. Számold az ekhót. Ugye számolsz. Ó mondd ugye számolsz.
3. Tavaszi nemzödüh
A némán eltűnő, félig rendhagyó makacsság lesz majd támaszul,
s közeli rokoni viszonyulásban a józan ésszel.
A szívben fürdető féltő elmarás magamtól tesz majd
áruló igazságot végre köztünk vagy inkább közénk.
S kérve kéri tőlem az egész számmal osztható férfias kinyilatkoztatást körülbelül így:
voltaképp innen is látszik a táj, hiába szállított arrébb ez a vagonnal szétsúrolt sínpár.
4. Méltán
Gránátvirággal a földemen kapom a sóval hintést, méltán.
Miért ásol ide kutat alám? Hova égették el belőlünk a földzsírt?
Gránátvirággal a földemen kapom a sóval hintést, méltán.
S, ahogy ez a mértékegység rátok is vonatkozik majd,
a kétség is leszálló ágba ér.
Valami új nézőpontból vizsgált meg az a szó, amit olyanná formáz
az a szomorú szád, hogy majd értsem azt, hogy a nem is igen, s oda a hajlandóság. Nehéz így.
Most talán inkább taszítódj innen tovább,
hogy teret kapj itt most magunktól, hogy megint láss!
A fizikalitásért ez nem ár! Ne már!
5. Kéjgáz
Aztán a jobbátétel lett a napi kibocsátás,
a maga furcsa módján vont el tőlünk kéjgázt, hogy
ne mérgezzünk tovább erre és magunkban sem inkább.
Ez a fajta állandóság kelt a védelmemre,
hiszen félelemből vont el tőlünk kéjgázt, hogy
ne mérgezzünk tovább erre és magunkban sem inkább.
Itt figyelni kell. Van e választottad.
A nu metálos riffelés is egy önkifejezési forma hogy: ---
6. Kanyarodási Ceremónia
Holdsúly mozgat itt napról napra, hogy körbefolyhassam
majd törött bokád mindkét szélét.
Marj szét és hagyj el! Túl terebélyes lettél bennem
és az ollóm nem metsz már úgy mint a szél.
Hogy hajthatsz újabbnál újabb fénytől mentő termést?
Félig kettétörten folyj!
Valami elveszett és érzem, mégis magunktól fél
ez a kis belémdőlt lány, keréktört’ tájjal határolva tőlem el.
Mondd, hogy hol fáj! Csak most érthető lény!
Eltört jóság néz és ugyanúgy -jellemzően rám- fél.
Hízó.
7. Hízó
Csak nézd el, majd ha mostantól mindig belekeverem az ént.
Igen, a féltő gond áradt bent szét,
ahogy a váltóláz folyama folyt itt rég.
Anno minden éppenhogy másként állt,
s most más szögben furakodik ide fény.
Márts még kint a szárazon, tűzvész lenne
ha parlagon hagynál, hogy elférj.
Itt nincs hová térdelj. Csak bújj szépen alám.
Vagy a széllel idehordás, vagy a szembeszapuló
kicsi mirha-szerű jóság tehet arról,
hogy a fény nem kap már szerepet szemeim
elfüggönyözött vér- és színpadán.
Vagy a fényed vált élessé, vagy a köszönet hálává,
de hogyan is lenne szabad a választás
mikor én is mindig mindenbe belekeverem az ént?
És a beletört gyermekáldás soha-szerűen tántorított
a falakon állók tériszonyától el.
Az orionaranyadért.
8. Az orionaranyadért
|
|
