|
FEKETE SEREG LYRICS
"Gyújts Sötétséget" (2006)
1. A Gyûlölet Szavai
2. A Szél Feltámad
3. Ég Bennem a Tûz
4. Fejfák és Keresztek
5. Féld a Vér Jelét
6. Gyújts Sötétséget
7. Kitaszítva
8. Múlt Nélkül Nincs Jelen
9. Utolsó Hajnal
10. Lovagként Élsz
1. A Gyûlölet Szavai
A gyûlölet szavai
Szenvedés fokai
Az erõszak tanai
Megölnek téged, mérgezik léted
Gyilkosok hadai
Fémrácsok sorai
Börtönök falai
Megkötnek téged, bilincsben végzed
Refrén:
A félelem éltet
De megöl majd téged
Uralja lényed
Úgy fáj!!!
A félelem hangjai
Kínzások zajai
Haldoklók sebei
Irtózva nézed, életed félted
Bûnösök ezrei
A fájdalom könnyei
A pusztulás karmai
Elérnek téged, hull már a véred
Refrén
2. A Szél Feltámad
Nem állít meg,
Sírás és ima.
Megtörik majd,
A bús Európa.
Behódol majd,
Szolga és király.
Nem bénít félelem,
Ha a halál utamon rám talál.
Refrén:
A szél feltámad, a nép nem várhat,
A vér fellázad, hajónk útra kész, itt erõs minden kéz.
Valhalla kapuja nyitva áll.
Holtak népe befogad rám talál.
Õseim, mind viszont látom.
De amíg élek, a holtak földje álom.
Várnak a viharos tengerek
Nagy folyók, szürke fellegek.
Vad vizeken, evezünk szüntelen
Örök harc és veszély az életem.
Északnak kegyetlen népével.
Fegyverrel, nem élhetsz békével
A keménység szülte e népet
A gyûlölet ûzi a távolba õket.
Refrén: A szél feltámad�
3. Ég Bennem a Tûz
Félek a gyûlölet majd elûz
Érezd, hogy ég bennem a tûz
Látod a lelkem mélyében él
Érezd, most tombol bennem a vér
Refrén:
Gyûlölet, méregként él benned
Nem hiszed
Átkozott, lelkedet nem félted
Nincs hited
Vétkes minden ember ki él
Bûneit megbánva, mindenki fél
Átkozott lelkedben nem él veszély
Hit nélkül élõ ember semmit nem ér
Refrén:
A tûz mely éltet, istentõl kapott erõ
A gyûlölet mérge villámként tör majd elõ
Ha így élsz elhagy majd minden remény
A megbocsátás mindennél nagyobb erény
4. Fejfák és Keresztek
Fejfák és keresztek
Az õsök mind elvesztek
Hideg van messze még a nyár
Zsarnokság rút örökség
A békét rég elvették
A félelem mindig köztünk jár
Refrén:
Elveszett mindenem
Most siratom nemzetem
Mondd meddig tûrhetem
Hogy így szenved egy nép
A zsarnokság végtelen
Sok igaz nép védtelen
Most küldj jelet Istenem
Mondd mit tehetek én!
Mondd mit tehetek én!
Rabságtól a vérünk lázad
Véres volt minden század
Árulás, viszály, széthúzás
Csak sírnak és temetnek
De az élõk nem felednek
Szívünket a fájdalom járja át
Refrén
Országunk mint marcangolt állat
Testébe sebek vájnak
Fájdalmak közt él a turulmadár
Félhold népétõl vérzik
Kétfejû sasok tépik
Büszke sólymunk egy rabbá lett vad ma már
Refrén
5. Féld a Vér Jelét
Fehér lepel rajta Istennek szentelt jele
Vérszín kereszt melynek Máltáról ismert neve
Sok ezer harcos vette fel Krisztus jelét
Büszkén viselte testén a vérzõ sebét
Refrén:
Ha harcolsz velünk, féld a vér jelét
Hogy Isten miért ítél, úgysem értenéd
Hitünk erõt ad, nincs bennünk félelem
Szívünk kemény lett, nem gyötri érzelem
Bárkit megóvnak, aki csak védtelen
Sorsunk egybeforr, ez lesz a végzetem
Refrén
Felette állnak rég a földi életnek
Kegyelmet nem adnak, de nem is kérhetnek
Ha Isten rendeli, halálig szenvednek
Tiszta lélekkel a mennybe léphetnek
Refrén
6. Gyújts Sötétséget
Gyújts sötétséget, halált hozz a fénynek,
Zord lelked mélyén, pusztul az élet.
Hívj segítséget, erõt adj az éjnek.
Sámánok vérét, áldozzák érted.
Refrén:
Sötét lesz, ó irtózatos sötét lesz,
Mert sötét kell, hogy legyen,
Hogy mindent megérthess.
Tagadd meg a lángot, a fényt hozó álmot
Elhaló hangon, súgd az imádságot.
Olvadó gyertyák, rideg viasz testek
Nem adnak több fényt, sem meleget nektek.
Refrén:
Sötét lesz�
A halál tüzét látod, a fagyos fekete lángot
Mintha jég szúrna szíven, a végzeted várod.
Átöleli tested, megöli minden álmod.
Más világ szülte, a sötét valóságot.
Refrén:
Sötét lesz�
7. Kitaszítva
Mária könnye, Krisztusnak vére
Hiába hullott, az Édennek vége
Eladtuk lelkünk, bûnhõdés létünk
Elveszett múltunk, épp hogy csak élünk
Refrén:
Bûnben élünk kitaszítva,
Bukott angyal letaszítva
Átkozott vérem, feltüzel még
Pokol tüze éget, lelkem elég
Meghalt az erkölcs, nincsen szerénység
Minden a pénz lett, dúl a kevélység
Elveszett lelkek, az árnyékba vesztek,
Rejtõzni nem tudsz, vár rád a végzet
Refrén
8. Múlt Nélkül Nincs Jelen
Kísért a múlt szava,
De nem szab már határt
A jelen láncai közt
A jövõ kétséggé vált
Szolgasors lett a miénk
Mert tûrünk minden csapást
A remény romokba dõlt
Nem várunk újabb csodát
Refrén:
Múlt nélkül nincs jelen
Jelen nélkül nincs jövõ
Rossz csillag alatt születtél
De a rablánc, mit viselünk törhetõ
Nem számít századok átka
Népünk balsorát látva
Fájdalmunk magunkba zárva
Nagy lett az irigység ára
9. Utolsó Hajnal
Utolsó hajnal, érzem nincs tovább,
Elrontott élet, halmozott hibák,
Beszûkült ösvény, eltévedtem én,
Saját útra vágytam, ez lett az enyém.
Refrén:
Rossz útra tévedtem,
Vissza hogy találok,
Hullámok fölöttem,
A mélybõl a fényre vágyok.
Rossz útra tévedtem,
Vissza nem találok,
Egy sírbolt fölöttem,
A mélybõl én kiáltok, feléd.
A kereszt szava is hívott, elfordultam én,
Aki bennem bízott, elárultam én,
Volt elõttem példa, nem követtem én,
Saját erõmben bízva, elbuktam én.
Refrén
10. Lovagként Élsz
Hiszem és érzem hogy él,
A szellem, mely oly sokat ér,
Védesm és orzöm kincsként,
Hogy veled megoszthassam én.
Refrén:
Mert lovagként élek,
Bármit hoz az élet,
Bárhová sodor az idospirál,
Bármelyik kor lesz, mely új testbe zár.
Szabad lesz a szívem,
És eros lesz a lelkem,
Kövess az úton mindig tovább,
A becsületed lesz az, mi erot ad át,
És szabad lesz a szíved.
Félelmetes ero lakozik bennem,
Megosztom veled, feltárom lelkem.
Érezned kell, mi az én kincsem,
Elárulom neked miért titkos létem.
Refrén
Tisztelet, becsület, barátság, önzetlenség,
Áldozat, segítség, lemondás, hisz érthetnéd...
Ha figyelnél rám!
Refrén
|
|
