|
BLACK FEVER LYRICS
"Lacrimae" (2003 EP)
1. Kiddusín I.
2. Nincs Határ
3. Kiddusín II.
4. Fátum
5. A Kis Gyufaárus Lány
1. Kiddusín I.
"Reménytelenség sárga lombja szöges drótba akadva ring,
ezer urnába szertehordva mindenhol vannak hamvaink.." (ismeretlen szerzõ)
Nun komm!
Az égig szárnyalnak a keserves imában megfogant szép szavak,
szívétol karcoljanak csillagokig hidat, hold vérzo arca alatt.
Kidúsín
Halt! Rhue! Gepäck ab!
Einwärts! Paps auf! Gepäck auf!
Schneller, noch schneller! Zur Wand!
Los-los! Mund ab!
Még százszor felordít a lelkében elföldelt rém,
még százszor feltunik a szemében megkövült kép,
még százszor felnyüszít a szívében rejtozo félsz.
Szívétol szárnyalnak az elcsüggedt fohászban kiszenvedett szavak,
az égig kimarjanak tündöklõ szép utat Nap vérzõ arca alatt.
Kídúsín
Inter die griene beimelach sizzen
Eugen wie gliehende keulalach..
(zöld fák alatt ülnek szemük mint izzó szén ..)
Még egyszer felnyüszít a szívében rejtozo félsz,
még egyszer feltunik a szemében megkövült kép,
még egyszer felordít a lelkében rég elföldelt rém....
2. Nincs Határ
A Balaton széles nagyon, de annak is partja vagyon seje-haj.
Az én búmnak nincs határa, belehalok nemsokára seje-haj. (népdal)
Tárdd, néma víz égszínkék kezeid a porban mindaddig, míg kín itatta ereid
végsokig feszülvén egyenként hasadnak szét. Vidd, fuldokló, óriási cseppjeid!
Holt vizeden száz parányi ránc feszülten vár. S lásd: a szél szárnyán életre kél a táj.
Zúgj! Csak lázadj úgy,
ahogy bánat sújt.
Tested áradjon minden határon
túl. Kapaszkodj!
Lázadj nagy úr!
Búsan tátogó
Ur! Támadj akár most!
Tárdd, drága kincs görcsös kék ujjaid mocsokban végsokig feszítsd!
3. Kiddusín II.
Gyülöllek - értsd meg õrülten félek, öljetek végre meg!
Mély sóhajt fakaszt a fullasztó éj;
Sorvaszt lassan a nyomasztó, kék
fátyol alól felvillanó, rút arcba bújt buntudat.
Sújts, zord átok fomre, hogy vásott
szívem megváltó tüzet ziháljon!
Könnycsepp fakadt, s hasztalan; Lásd:
szívem szakad vétkem alatt.
Gyötrelmes képek engedjetek!
Megöl, ahogy felvillan…
Óh! Az arccá torzult bûntudat.
4. Fátum
Lakheszisz, lásd meg:
mily szilánk ékelõdött
jég virággal redõzött
szívbe; S lásd érlelõdött
mély viszály éltem bûnös
szálán. S úgy fáj-fáj
ádáz árny-árny
lelkemen száz száz
eret vág-vág.
Zord e lét. Súlyosan igáz, hogy miért ítélkezhetek fátumok felett.
Forr a mély, gúnyosan vibrál a fény elrendeltetett; sorsom szabjam meg.
Sors, kacér múltadtól szikrázón szép szemedbe nézek, s sírom ásom meg.
Rút szilánk döfte át száz
jégvirág-redo hártyán
szívem, hogy gyulölt álcám
lenyúzva testáljam rád, Lakheszisz
5. A Kis Gyufaárus Lány
|
|
